Egy hagyományos japán stílusú helyiségbe (washitsu) belépve a szoba fókuszpontja nem egy kandalló lesz, mint egy nyugati szobában, a kandalló fölött bekeretezett fényképpel, és nem lehet egy lapos képernyő (televízió) sem. Helyette egy építészeti elem, a tokonoma lesz, amely egyedülálló Japánban, és a zen minimalista művészet egyik meghatározó eleme.
A tokonoma a tatami szoba klasszikus jellemzője, csakúgy, mint a tolóajtók (oshiire) és a papírral borított tolóablakok vagyis a shoji. Egyszerűen, a tokonoma egy megemelt fülke, amely egészen különleges teret biztosít és amin fontos tárgyakat helyeznek el – például ikebanát, bonsait, kedvelt kerámiadarabot, művészi vagy kalligrafikus tekercset.
Az a tény, hogy a tokonoma enyhén fel van emelve a padlóról, ugyanúgy, ahogy a szoba padlója a bejárat vagy genkan szintje fölé emelkedik, a ház építészetén belüli magasabb státuszát jelzi, és talán közvetlen bizonyítéka korai vallási hagyományoknak.
A XII. század előtt a papok otthonának fókuszpontja egy magánoltár (butsudan) volt; ez napjainkban is gyakran megtalálható a japán otthonokban, bár méretét lecsökkentve, gyakran magasan, a mennyezethez közeli polcon helyezi el.
A Kamakura-korszakban (1192-1333) a keskeny butsudani fülkét – mely oltárasztalnak, virágoknak és buddhista tekercseknek adott otthont – népszerűbb fülkévé alakították át, amelyben műalkotásokat lehetett kiállítani. Eltűnt a füstölő és a fogadalmi gyertya is, és ezek helyére értékes műtárgyak kerültek.
A tokonoma elrendezése gyakran módosul, esetleg csak ideiglenesen helyeznek el rajta tárgyakat egy-egy különleges alkalomra.
A tokonoma másik építészeti sajátossága – bármilyen szerény is a felépítése -, hogy az egyik oldalon pillér vagy nyers fatörzs szegélyezi, amely gyakran jellegzetes erezetű vagy enyhén kiálló textúrájú.
Ma a tokonomát sokan nem eredeti rendeltetésének megfelelően használják. Egyes szállodák telefonálásra, mások televíziózásra használják; egyes otthonokban a szamurájok régebben hordott kardpárjainak másolatainak kihelyezésére, illetve túlméretezett gyermekjátékok tárolására használják. Hagyományosan azonban továbbra is a japán építészeti tervezés létfontosságú része.
Érdekes, amikor a japán művészetet a fülkében jelenítik meg. Ez persze nem arra irányul, hogy összezavarja a teret; zsúfoltsága ehelyett a térérzet megteremtését szolgálja.
Egy zsúfolt szoba, legyen bármilyen kicsi is, és egy jól telepakolt tokonoma a tágasság érzetét kelti, amelyet tovább finomítja a közvetlenül a szobán túli kertre néző kilátást, ami azt sugallja, hogy ami a szobában van, az csak a szoba része. A kinti világ azon túl kezdődik.