A Ranma művészeti formája kizárólag japán, és a 17. századig nyúlik vissza Kiotóban. Ez egy igényesen faragott fapanel, amelyet egy tolóajtó (shoji, 障子) fölé és a mennyezet alá helyeznek el egy hagyományos japán otthonban. A famunkák néhány hagyományos japán épületben vagy istentiszteleti helyen is láthatóak. Bár ma nem olyan kiemelkedő, sok történelmi épületben még mindig megtekinthető a ranma. Megalakulása után a ranmát gyakorlati és dekorációs célokra egyaránt használták. Gyakorlati értelemben a ranmát a szobák elkülönítésére és a légáramlás biztosítására használták. Dekoratív értelemben diszkrét módjaként használták egy család gazdagságának megmutatására.
Egy ranma panel két keresztfából áll, a chokoku-ranma-ból (彫刻欄間) és a sukashibori-ranma-ból (透かし彫り欄間). A chokoku-ranma egy igényesen faragott tábla, amely gyakran japán állatokat vagy természetet ábrázol. A faragvány háromdimenziós és általában nagyon élethű. Ha egy chokoku-ranmát nézünk, úgy tűnik, hogy az ábrázolások a panelről jönnek ki a szobába. A sukashibori-ranma hagyományosan egy kétdimenziós faragvány, amely a japán természetet és állatokat is ábrázolja. Ezeket a jeleneteket a fába faragják, egyszerű, könnyed megjelenést hozva létre. Mindkét panel díszessége eltérő lehet, attól függően, hogy milyen kivitelezésre van szükség az elkészítéséhez. Sok gazdag család pazar ranmát használt jómódjának kimutatására, míg a középosztálybeli családok egy egyszerűbb dizájnt választottak.
A ranma elkészítésének folyamata idő- és munkaigényes. A panel teljesen természetes fából készül, és kézzel faragják, gyakran több mint 100 különböző famegmunkáló szerszámot igényel. A ranma panel hossza körülbelül 180 cm, élettartama pedig több mint 100 év, ha stabil környezetben tartják. Egy tradicionális japán házban több ranma is látható egy szobában, mindegyik különböző díszletekkel, így érthető, hogyan vált a pénzügyi jólét szimbólumává.
A ranma művészete több éves képzést és tudást igényel. Bár a japán lakások ízlésének megváltozása miatt ez nem olyan általános, ranmát még ma is készítenek. A fa előkészítésének folyamata önmagában időt és készségeket igényel. A kézművesnek meg kell szárítania a fát, fel kell vázolnia a tervet, ki kell faragnia a mintákat, és meg kell ismételnie a lépéseket, amíg a részletek ki nem rajzolódnak teljesen és az alakzatok láthatóvá nem válnak. A modern Japánban nehéz ranma művészeket találni, mivel az évek során az igények megváltoztak. Az emberek Japánban és külföldön még mindig háztartási dekorációként vásárolják meg ezeket a finom famunkákat, bár a művészeti forma csak árnyéka annak, ami hajdani virágkorában volt.